top of page
Search
  • Writer's pictureYouth Ambassadors ECL Hungary

Déjá vu - avagy gondolatok a Korona idején

2020.január 1, 0 óra 0 perc: A világ számos részén milliók fogadták meg, hogy 2020 az ő évük lesz. Hittek, bíztak benne, hogy 2020 egy csodás, jó élményekkel teli év lesz. Ez lett volna az év, amikor annyi viszontagság után végre révbe érnek: munka, magánélet, egészség vagy pénzügyi téren.

2020. március 11: A WHO pandémiává, azaz világjárvánnyá nyilvánítja a Koronavírus nevű, az előző év végén- ez év elején feltűnő új, eddig ismeretlen vírust. A legjellemzőbb tünetek: száraz köhögés, mellkasi fájdalom, torokfájás, magas láz. Akárcsak egy influenza. Az emberek pánikszerű vásárlásba kezdenek, hiánycikk a liszt, a WC-papír, a cukor és az olaj. Megkezdődik az ajánlott karantén, aki teheti elszigeteli magát, otthonról dolgozik és csak szükség esetén hagyja el a lakást.

2020. március 16: Mercinek el kell mennie pénzt levenni, szombat óta nem hagyta el a lakást., és otthonról dolgozik. A helyzetre tekintettel úgy dönt, felvesz egy maszkot. Fél órával később el is tud indulni. Az első próbát, egy bő 20 pernyi pánikroham követte. 10 perc alatt megjárta a sétát, este vett egy forró zuhanyt és feltett egy fátyol maszkot, hogy megnyugtassa a lelkét.

Jogosan merül fel a kérdés: egy maszk felvételétől, ami ráadásul jelen helyzetben saját magamnak tesz jót, miért készülök ki ennyire? Katona dolog. Magam sem, hittem volna, de abban a pillanatban, ahogy megfelelően illeszkedett a maszk, visszatértem 2018-ba. Amikor minden lépésemet egy ilyen maszkban tehettem csak meg. Vulkánként törtek ki belőlem az érzések: a szomorúság, a reménytelenség, a kétségbeesés és bizonytalanság. Ezek a jelenlegi helyzetet is tökéletesen leírják. Talán ez a legijesztőbb ebben az egészben. Nem tudjuk ki hordozó, ki nem, nem tudjuk meddig kell az otthonainkba zárkózni és meddig maradnak bezárva a mozik, múzeumok, szórakozóhelyek.

Ahogy maszkban sétálgattam az utcán (persze mindenképp csak szükség esetén) úgy vettem észre 2 csoportra oszlanak az emberek: akik elővigyázatosságból maszkban, kesztyűben közlekednek; és akik nem hiszik, hogy rájuk ez veszélyes lehet és közönséges tömeghisztériának tartják az egészet. Ez utóbbi csoport tagjai a már jól ismert, gyanakodással vegyes megvetéssel néznek. De ezúttal nem csak elvétve 1-2 embert, hanem tömegeket. Valahol mosolyognom kellett: hányan lehetnek a most maszkot/kesztyűt húzó emberek között, akik 2 éve engem is az előbb leírt módon szemléltek? Ilyenkor persze, hogy óvja a saját bőrét ő maga is maszkot húz, és az a bolond, aki nem…

Miért egy világjárvány kell, hogy egyeseknek leessen a tantusz? Hogy felismerjék, hogy megtenni bizonyos óvintézkedéseket önmagunk és környezetünk védelmében nem elítélendő? Meg fog ez valaha is változni? Ha egyszer kilábalunk ebből, van esély rá, hogy a rákos betegek emelt fővel, szégyenkezés nélkül rudjanak járni az utcán? Maszk ide vagy oda.

Én hogy tudok segíteni? – Összeszedem magam, és emelt fővel járok a maszkomban az utcán. Nem érdekel, ki néz meg, és ki mit gondol. 1,5 éves próbaidős vagyok, és nem fogok se megbetegedni, pláne nem kórházba vonulni. A másik pedig ez bejegyzés. Ha valamikor, akkor most van itt az ideje az összefogásnak. Nem az a lényeg ki mit gondol a betegségről, hanem az, hogy van egy globális helyzet, aminek megoldásához mi aktívan hozzájárulhatunk. Remélhetőleg ez sokak fejében maradandóan megváltoztatja a maszkot viselő emberekről alkotott véleményét. Be empathic and stay at home! 😊

9 views0 comments

Recent Posts

See All
bottom of page